FÉNYARCHITEKTÚRA

Hogyan lehet fény segítségével térélményt létrehozni?

Az építészeti formaalkotásban két alapvető metódust fgyelhetünk meg, melyek a Szalon kiállításán megjelenő épületeken is felfedezhetők. Az egyiket additívnak vagy konstruktívnak nevezhetjük: ez alapelemekből építkezik, azok viszonyát vizsgálja, tektonikusan építi egymásra, vagy éppen dekonstruálja. Lebegteti, tömegeket metsz el, áthatásokat épít, vagy a formák szétbontásával nyer új elemeket és ezek segítségével hoz létre új térkompozíciót. A másik eljárás a faragáshoz hasonlítható: egy nagy egészből váj ki térrészeket, vagy a részekből generál egész formát. Ez utóbbi gyakran a természet által létrehozott alakzatokból indul ki, ezáltal közelebb áll az organikusként jellemezhető építészeti magatartáshoz.

A II. Építészeti Nemzeti Szalonra készített egyedi installációban az építészeti forma születését egy különleges fénymátrixban, absztrakt módon jelenítjük meg. A félig virtuális megjelenítés segítségével a tér megmozdulhat, és a terek egymást követő alakváltozása is értelmezhetővé válik, a közönség szimbolikusan és közvetlenül is átélheti azokat az érzeteket, amelyeket az egyes téralkotási metódusok mentén létrehozott terek keltenek, bepillanthat az építészeti gondolat születésébe. Az animáció a természet formáit hűen követő építészeti geometriától kezdve az absztrahált formákon át egészen a virtuális tér által nyújtott új geometriai alakzatokig végigkíséri a kortárs építészet formaalkotási lehetőségeit. A mátrix belsejébe besétálva egészen egyedi perspektívából szemlélhetjük meg a bennünket körülölelő építészeti formák alakváltozását.

Kurátorok: Böröcz Sándor és Botzheim Bálint