KÖZÖSSÉG ÉS ÉPÍTÉSZET

A kortárs építészeti tendenciák mindegyikében megfigyelhető egy újszerű törekvés: a közösségi aspektusok egyre erőteljesebb képviselete. Olyan fogalmak jelennek meg a diskurzusban, mint a szolidáris építészet, vagy a participatív tervezés, hangsúlyosan előtérbe kerül a közösség és az építészet viszonyának kérdése.

A kiállításon az új tendenciák közül három, egymással összefüggő, jellegében mégis jól elkülöníthető kategóriát emeltünk ki. A közbeszédben gyakran összemosódó kategóriák közötti finom különbségtétel, a fogalomtisztázás a kiállítás egyik fontos célja. Az Építészet és oktatás teremben a köznevelésben való megjelenés legsikeresebb magyarországi példáit, műhelyeit mutatjuk be. A szellemi önépítés fontosságára hívja fel a figyelmet az alkotóközpontú Közösségépítés gondolatkör, amely itthon és külföldön egyaránt ismert, sikeres művészeti fesztiválokat, közösségi programokat vonultat fel. Végül a Szolidáris építészet terem elénk tárja a hátrányos helyzetű közösségeket támogató építészeti törekvéseket. Elismertségét tekintve a szolidáris építészet lassan a műépítészet rangjára emelkedik. Ez a szemléletváltás a közelmúltnak bizonyosan az egyik legjelentősebb, de lehet, hogy a legfontosabb mozzanata.

Az egyes termek falain mindhárom kategóriát Magyarországon működő, de esetenként nemzetközi környezetben is megjelenő projektek képei jelenítik meg. Fontosnak tartottuk hangsúlyozni, hogy a bemutatott közösségek, műhelyek, vagy akár alkalmi nyári építőtáborok mellett a témában építészeti alkotások is születnek, ezért egy-egy példát térbeli kiemeléssel hangsúlyoztunk. Ezek tartalmi és megjelenési szempontból átkötnek az Építészeti Szalon központi kiállítótereiben sorakozó művekhez.