MEDGYASZAY ISTVÁN, A MODERN

Potzner Ferenc

 

Hatvan éve hunyt el Medgyaszay István, a 20. századi magyar építészet egyik legjelentősebb innovatív alakja.

 Az évforduló kapcsán az Építészeti Nemzeti Szalon keretében egy emlékkiállítással idézzük fel életútját és gondolkodásmódját, rámutatva azokra a törekvéseire, amelyek Medgyaszayt még ma, a 21. század elején is szinte kortárssá tehetik. A bécsi stúdiumok, a század eleji népművészeti gyűjtőutak, a gödöllői művésztelep alkotóival való kapcsolata, a mérnöki ismeretek és azok korszerű alkalmazása terén folytatott tanulmányai olyan inspiratív közeget jelentettek Medgyaszay számára, amely nagymértékben formálta világlátását és megalapozta egyetemes érvényű gondolkodását. Történelemszemléletében, témaválasztásaiban sajátosan egyedi, konzervatív maradt. Megteremtett egy sajátos építészeti irányt, amelyben az anyagismeret, a funkcionalitás és a szerkezeti innováció keleti gyökerű ornamentikával párosult, bizonyítva, hogy progresszió, modernség és díszítő vágy organikus egységet képes alkotni.

Medgyaszay István azon kevés építészek közé tartozott, aki a 19–20. század fordulóján megkezdett alkotói tevékenységét fél évszázadon át töretlenül művelte anélkül, hogy nagyobb eltérésekre kényszerült volna. Életműve azért lehetett ilyen egységes, mert építészetének alapját az anyag és a szerkezet törvényszerűségeit felismerő és tiszteletben tartó egyetemes elvek jelentették. Ehhez társult az a hagyomány – a magyar építés tradíciója –, amelyet a korszerű technológiákkal ötvözve megteremtette sajátos, csak rá jellemző egyéni stílusát.

Munkásságát alapjaiban meghatározta az a tényező, hogy – mint sok kortársa, köztük a belga Henri van de Velde és a szlovén Jože Plečnik – ő is a kétkezi mesterség, az iparosság felől érkezett. A kőművesszakma elsajátítása biztos anyagismeretet jelentett, ami – mint azt életrajzaiban is kiemeli – erősen alakította építészeti szemléletét.²

Ipariskolai tanulmányai idején az ország a millenniumi készülődés lázában égett. Az ezredéves kiállítás Királysátra, a Fesztykörkép, a Városligetben kiállított néprajzi falu élménye mélyen megérintette Medgyaszay világát és nyomot hagyott az életművén. A millennium eszméje az építészek körében emléktervekben, valamint a nemzeti panteon eszméjében öltött testet. Az 1890- es évek végi hatás a bécsi stúdiumok kezdetén a téma és az eszme iránt határozott elkötelezettséggé formálódott, ami a tanulmányai alatt készített terveit, majd egész pályáját végigkísérte.³

Művészetének egyik pillére és alakítója a bécsi Képzőmű- vészeti Akadémia Otto Wagner vezette építészeti mesteriskolája, illetve az ezzel párhuzamosan végzett bécsi Műszaki Főiskola volt, ez a kettő együtt megalapozta és fejlesztette építészeti formaismeretét, kifejezőképességét, és biztosította az alapvető műszaki tárgyak – statika, dinamika, matematika, geometria – elsajátítását. A kilencvenes évek második felében Bécs a modern építészeti mozgalom egyik központjává vált. Otto Wagnert 1894-ben kinevezték a bécsi Akadémia építésztanárává, az ő karizmatikus, szuggesztív, ugyanakkor nyitott és mindig megújulni képes egyénisége határozta meg az iskola szellemiségét. Jelmondata – „Artis sola domina necessitas”, azaz „a művészet egyedüli úrnője a szükség” – Gottfried Semper mondásának parafrázisa: „Csak egy vezért ismer a művészet: az igényt, mert csak megfelelő igény aljából sarjad ki, és a szabadság napja élteti.”

Semper és kissé fiatalabb kortársa, az angol William Morris nagy hatással voltak egész Európára, így Bécsre is. Semper jövőbe mutató esztétikai szemlélete az anyagból és annak kidolgozásából vezette le a formát, a tektonikus anyaghasználat mellett a felületek anyaghoz rendelt mértéktartó sokszínűségét hirdette, amely a felület védelmét is szolgálja. A díszítés, állította, az ember privilégiuma. Morris pedig a kézművességben látta a művészetek gyökerét. A századforduló progresszív művészei, köztük Henri van de Velde, egyfajta erkölcsi alapállásból elutasították a historizmus „hamisító, fertőzött légkörét”.⁴

1894-ben Otto Wagnert bízták meg a bécsi gyorsvasúthálózat megtervezésével. Az állomásoktól a hidakig mindent maga tervezett, hitet téve a mérnöki és az építészeti tevékenységet elválasztó falak lebontása mellett. Ugyanekkor tette közzé Baukünstlerischer Lehrprogram címmel oktatási elveit, amelyek a századvég megváltozott társadalmi közegére, az új életmód és az új anyagok megjelenésére adtak választ: Wagner szerint a forma őszinteségét, igazságát, a szerkezet és az anyag kifejezésének realizmusát a tektonikus anyagnak kell életre hívnia: „Minden művészi tevékenység kiindulópontja a szükség, a képesség, az eszköz, és korunk vívmányai. (…) Korunk realizmusa át kell hassa a születendő műalkotásokat, nem fog kárt tenni bennük, nem okozza a művészet hanyatlását, sokkal inkább új pulzáló életet lehel a formákba, s a kor új területeit fogja megnyerni, mint például a mérnöki létesítmények területe.”

Hallgatói számára 1895-ben Bécsben jelentette meg a Modern Architectur című kis könyvét, amelyben kifejti, hogy az építészeti oktatásban az építészeket mint művészeket kellene nevelni, és nem egyszerűen mint specialistákat. Medgyaszay könyvtárában máig megtalálható a Wagner-iskolában készült  terveket publikáló kiadvány, melynek szerkesztője így fogalmaz: „Az iskola alkotóerejének bázisa abban a felismerésben van, hogy a művészi tevékenység egyetlen kiindulópontja a modern, mindig megújuló élet kell legyen.”⁵

Medgyaszay 1903-as, utolsó évfolyamos tervei magyar vonatkozásúak. Az Ünnepi sátor tervfeladata a millenniumi Királysátor emlékét idézi. A konstrukció mindenben megfelel a wagneri–semperi elvnek, s mint a ház archetípusa, rendszeres feladat volt a Wagner-iskolában. A stúdiumot záró eszmei terv témájának Medgyaszay a magyar nemzeti panteont választotta. Rajzaiban hiába keresnénk bécsi ízlést vagy jelleget, semmi ilyen nincs bennük: a fiatal Medgyaszay az épületet a Magyar Szent Korona keleti stílusához igazította. Ez a terv teljes mértékben megfelelt a wagneri elveknek, s benne a jövőbe mutató, a millennium eszméjét integráló-továbbgondoló elkötelezettség mutatkozik. A benne körvonalazott épületet leginkább India vagy Tibet vidékére helyeznénk, ugyanakkor harmonikusan illik a Gellérthegy tetejére.

A Képzőművészeti Akadémia utolsó évében Medgyaszay a bécsi Műszaki Főiskoláról a budapesti Műegyetemre jelentkezett át, így volt alkalma tanulmányozni eszmei tervének helyszínét, a Gellérthegyet és a környező városszerkezetet. 1904-ben vette át építész oklevelét a Királyi József Műegyetemen, és még azon az őszön felbukkant Kalotaszeg falvaiban: Körösfőn, Sztánán, Mákón és Magyarvalkón.

Medgyaszayra revelációként hatott a népi építészettel való megismerkedés. Annak produktumaiban a semperi– wagneri elvek maradéktalan megvalósulását ismerte fel: a konstrukció, a használat elsődlegességét, az anyagszerű formálást és díszítést. Erdélyi gyűjtőútján kiderült számára, hogy mindaz, amit a modernség kritériumaként tanult Bécsben, azt a magyar nép évszázadok óta gyakorolja, műveli. A paraszti építészet racionalizmusa az életmóddal és a gazdasági tevékenységgel tökéletes összhangban áll, ebben hordozza organikus karakterét.

Medgyaszay gyűjtőútján az „alámerülés” módszerét követte: nem elégedett meg a külső szemlélő szerepkörével, így nemcsak az építészeti formák, hanem az azt létrehozó eszme, szándék is érdekelte. Építészeti vázlatain számos népi megnyilvánulást örökített meg. Gyűjtései közben írt – helyenként néhol igen töredékes – naplója betekintést enged módszerébe, párbeszédeket rögzítő közvetlenségébe, ami nélkül csak hűvös szemlélője lett volna a csodáknak. Elemezni csak úgy tudta, hogy belülről nézte. Ez a romantikus, „búvár” attitűd jellemző volt Medgyaszayra.

A nép művészete iránti elkötelezettsége, rajongása olyan szerelemnek bizonyult, ami egész életre szólt, és korán megtermette gyümölcseit. A Gödöllőn elkészült első épületein már jelentkezik a gyűjtőutak tanulsága: 1904–1906 között egy-egy műteremvillát tervezett a gödöllői művésztelep két vezéregyéniségének, Nagy Sándornak és Belmonte Leónak. Medgyaszay ebben a két műteremházba sűrítette a Wagner- iskolában magáévá tett elveket: az anyagszerű kezelés, anyag és szerkezet kendőzetlen megmutatása, a funkcióból, az igényből fakadó szabad alaprajz, a nyílászárók ötletszerű – valójában a használathoz, tevékenységhez kötött – elrendezése és nagysága itt látványosan érvényesül. Műteremvilláin a zárt kubust kimetszésekkel lépcsős tömeggé oldja, melynek kiállásait és bejáratát a népi faépítészet konstruktív formaelemeivel alakítja. A kubusokat felül lezáró pártázat – oszlop és gerenda – a díszesen faragott konzolokkal a sima falfelületek zárt jellegének ellentéte, a tömegnek a térben való feloldása túlmutat a népművészeti tanulságokon, és már-már a gótika irányába indul. Ezek mellett az egész megjelenésben nyilvánvaló a keleti összhatás. Medgyaszay két gödöllői műteremházát a szakirodalom kapcsolatba hozza az angol villaépítészettel, de legerősebben a balkáni, illetve a mediterrán térség és a Közel-Kelet lakóházaival lát rokonságot bennük. Egy bizonyos: Kelet és Nyugat atmoszférája találkozik bennük, és kubisztikus szerkesztésük ellenére a népi építőművészet gondolkodásában gyökerező organikus szemlélet remekművei. Fontos jellemzőjük még, hogy ezeknél a házaknál Medgyaszay érzésvilága és gondolkodásmódja azonos, ami Sigfried Giedion szerint egy korszak egyensúlyának feltétele.

Medgyaszay korai panteontervén, valamint első épületein és tervein kitüntetett figyelmet látunk egy-egy nagy építőművészeti korszak iránt. Építészetének két pillére, a bécsi iskolázottság és a magyar népi építészet anyag- és szerkezetelvű jellegének felfedezése mellett fontos helyet foglal el építészettörténeti-művelődéstörténeti szemlélete. A kultúra, és azon belül az építészet csúcspontjainak a görög antikvitást és a gótikát tekintette. A görögök építészetében azt a tudatos elemet csodálta, amellyel a templomaikat megalkották, beleszőve az érzékelés pszichológiáját, valamint azt a hagyományőrző elemet, amivel a faépítészet formajegyeit a kőépítészetben is megtartották. Az ókori görög építészet az ősi keleti kultúrák – Egyiptomtól Perzsián át Indiáig – hagyományait integrálva hozta létre saját művészetét, amely egyetemes jellegénél fogva az európai kultúra egyik forrásává válhatott. A művészet csak a nemzeti művészetként való kiteljesedés által válhat egyetemessé. Ez a „nemzeti” és az egyetemes művészet korrelációja – Fülep Lajos terminológiájával. Ezt Medgyaszay is felismerte.⁶

A görög építészet kialakulásának folyamata és eredmé-  nyei programadó példa volt Medgyaszay számára. Fontos volt a görögöknek az a nyilvánvalóan szimbolikus cselekedete, hogy kőépítészükben megőrizték a faépítészet formáit. Ebben nem anakronizmust kell látni, hanem a formához való ragaszkodás mélyebb értelmét. A görögök építészete ebben a tekintetben nyilvánvaló példája a semperi anyagváltás Stoffwechsel-teóriájának.⁷

A másik csúcspont Medgyaszaynál a gótika, amely az építészet történetében először oldotta meg a függőleges tagolást. Anyaghasználatában elment a kőépítészet határáig, támpillér- és támívrendszerével láthatóvá tette az épület konstrukcióját, az erőjátékot szerkezeti elemmel jelenítette meg, ehhez járult az a törekvés, amely mind magasabb és karcsúbb szerkezetekkel kísérletezett, egészen az anyag nyomószilárdságának határáig. Ezek az ismérvek Medgyaszay szemében igen modernné, szinte kortárs szemléletűvé tették a gótikát.

Medgyaszayt rendkívüli módon érdekelte a szerkezetek kialakulása a történeti építészetben. Vizsgálta az egyes korok anyaghasználatát, az épületek vízszintes vagy függőleges karakterét, az erők irányát, a szerkezeti rendeket (oszlop-gerenda, boltozati konstrukciók), illetve azt, hogy a létrehozott építészeti rend milyen világnézetet fejez ki. Otto Wagner szerint a konstrukció az őssejtje az építészetnek és magja az új, modern formáknak. A történeti szerkezetek elemzése Medgyaszay érdeklődését mindinkább a konstrukcióra irányította. A korszak új szerkezeti anyagának, a vasbetonnak kifejező formáit kereste, ezzel folytatva apja, Benkó Károly megkezdett munkáját.⁸

Első jelentős középülete, a veszprémi színház koncepciótervét 1907-ben magával vitte Párizsba, hogy a legautentikusabb helyen, a vasbeton szerkezetek úttörőjeként ismert François Hennebique irodájában képezze magát. Ezzel párhuzamosan az európai nagyvárosok keleti gyűjteményeiben az építészeti formák genezisét, a magyar népi formakincs eredetét kutatta.

A veszprémi színház Medgyaszay első szintetizáló és egyúttal programadó műve, melyben építészeti hitvallásának minden eleme együtt van: a környezettel összhangban lévő organikus, funkcionális alaprajz és térrendszer, a belsőt kifejező differenciált tömegforma, a vasbeton használata, a népi faépítészet karakterét hordozó pergolák és a magyar őstörténetet megjelenítő vakolatképek. Ugyanakkor a veszprémi színházon a keleti hatások is fölfedezhetők, elsősorban a tömegformálásban és a dekorativitás módjában. Az 1908-ban Bécsben megrendezett VIII. Nemzetközi Építész Kongresszuson Medgyaszay előadást tartott, amely a Művészet 1909. évi 1. számában A vasbeton művészi formája címmel jelent meg magyarul. Ebben a téma kapcsán a történeti korok építészetét – a már említett görögöket és a gótikát – citálja, és példaként a veszprémi színház vasbeton szerkezetét említi meg.⁹

Innovatív gondolkodását és szemléletét mindvégig megőrizte pályáján. Ezt példázza több meghatározó műve. A rárósmulyadi családi sírbolttemplomban a körösfői templom vasbeton parafrázisát alkotta meg, ugyanakkor a mediterrán építészeti hagyomány ismeretéről tanúskodik. A templomtér kupoláját előre gyártott vasbeton szegmensekből a helyszínen feszítette össze. Az ógyallai Szent Imre-plébániatemplom a rárósmulyadi kompozíció faszerkezetű változata. A klasszikus európai és a magyar népi formai elemek harmóniáját a sátor – mint a ház ősképe – archetípusában egyesíti, amely a fakupolának a belső térben szinte lebegő érzetet ad. A csúcsíves kupola tartóváza kőkonzolokra támaszkodó, függesztett ívtartó.

Innovatív és kísérletező építészeti gondolkodásának szép példája a k. u. k. 2. hadsereg hadikiállítása Lembergben, amelynek révén Medgyaszay – a hadikiállítás építésének parancsnokaként – lehetőséget kapott, hogy addigi elképzeléseit új formában foglalja össze. A kiállítás körülményei és helyszíne meghatározták az anyaghasználatot, az építészet efemer és experimentális karakterét.

A historizmus egyes történeti korszakok formaelemeit felhasználó-integráló szemléletén átlépve, a megújuló európai művészet tágabb körben, a világ kultúráinak szemléleti-formai hagyatéka iránt kezdett érdeklődni. Valójában az egységes világlátás, világnézet hiányában, egy nagyobb merítésben ismételte meg a historizmus evolucionista szemléletét. Ennek az iránynak már voltak európai előzményei, de döntően a felfedezőutak és a gyarmatosítás következményei állnak mögötte. A Kelet iránti érdeklődésének emellett speciális magyar aspektusa is van.

Medgyaszay építészetében kezdetétől kimutatható egy olyan eszmei vonulat, amelyik egész pályáját végigkíséri. Az érdeklődés a nemzeti panteonra vonatkozik, ennek nyomán erősödött meg benne a keleti kultúra és építészet iránti érdeklődés. A keleti hatások különböző szinteken – motívumokban, formaalkotásban, kompozícióban, filozófiában – jelennek meg a gondolkodásában, és tájékozódásának, irányultságának szerves elemét jelentik. Ennek első megnyilvánulása a Bécsben, Otto Wagner mesteriskolájában 1901-ben készített, a Gellérthegy oldalába tervezett Forrástemplom terve, amelyen egyiptomi motívumokat alkalmazott.

Az ikonográfia, a díszítés és a konstrukció teljesen összhangban van egymással a gellérthegyi Nemzeti Pantheon 1903-as eszmei tervén, melyen a fémrátét filigrán jellege oldja az épületegyüttes tömegének szigorúságát. A Nemzeti Pantheon műleírásvázlatában a következő mondat olvasható: „Der Styl lehnt sich gewissermassen an das Orientalische Rücksicht auf die Kronenkuppel” (A stílus tekintettel van a korona kupola keleti jellegére).

A Nemzeti Pantheon tervpályázat sikere, a Szent Gellért- emlékmű megépülése, valamint a Feszty-körképnek a Pantheonban való elhelyezésének felvetése később arra indította, hogy kiegészítse az 1903-as tervét. Ekkor készítette a főépület részletező, keleti formajegyeket mutató monumentális közelképét. A terv 1906-os látványrajza már monumentális kőplasztikát mutat, keleti formajegyű díszítése az alapsíkból domborodik ki. Az épületszárnyak reliefjeit bütykös bordájú íves szemöldökök sora védi. Hasonlók láthatók az indiai Ajanta sziklatemplomain és az erdélyi székelykapukon. Medgyaszay a motívumból sort csinált, plasztikus ornamenssé alakította.

1911-ben egy afrikai úton vett részt, hogy tanulmányozza a Nílus menti ókori kultúrákat Egyiptomban és Szudánban. Hazatértét követően tervezte az ógyallai Szent László-plébániatemplomot, erős keleti, iszlám jegyekkel, amelyek a belsőben a szamárhátív alkalmazásában és a dekoratív kerámia padlóburkolatban jelennek meg. Jelen van az épületen az archaikus görög tradíció nyoma is: Jože Plečnik után az oszlopokat és jón fejezetüket Medgyaszay – utalva a görög építészet előzményére – fából készítette.

Az első világháború kitörését követően frontszolgálatra jelentkezett. Harctéri és műszaki szolgálata alatt a lembergi hadikiállítás lehetőséget adott kísérletező kedvének gyakorlására: 1916-ban megtervezte a hadsegélyezési kiállítás koncepcióját és jelentős épületeit. A főépület – amely a gellérthegyi panteon reinkarnációja nyírfából, deszkából és kátránypapírból – kupolája alatt Medgyaszay a keleti kereszténység és az iszlám építészet jellegzetes csegelyét alkalmazta, a kiállítás bejáratát pedig két fatoronnyal hangsúlyozta. Történelmi előképe volt ehhez: Priszkosz rhétor, aki követségben járt a hunoknál, leírta, hogy Attila fapalotáját fatornyokkal erősített kerítés övezte. A keleti építészet hatása inspirálta a mezőgazdasági pavilon oktogonális formáját és kettős ereszű tetőkompozícióját.

A kiállítást 1918-ban Erdélyi hadikiállítás címen Budapesten, a Margitszigeten is felépítették. Itt új elemekkel és épületekkel gyarapodott, melyek közül a Műcsarnok – amelyben a keleti rokon népek közül származó hadifoglyok által készített tárgyak kiállítása volt látható – keleti irányultsága határozottan kínai hatást mutat.¹⁰

A keleti építészet hatása Medgyaszaynál a háború után még határozottabbá vált. Indiai formaelemekkel díszítette az 1922-ben Gyöngyösön épült Rusz-ház utcai homlokzatát. Keleti ihletésű a Néprajzi Múzeum tervpályázatára 1923–1924- ben készített kompozíció sokereszes főtömege. Hamisítatlan keleti jelleget mutat a gyöngyösi Mátra Egylet menedékháza. A Mátraházán, erdei környezetben épült pagodaépület a keleti kapcsolatok iránti érdeklődés fokozódását mutatja: megépíti az erdő templomát, az egymásra rétegződő-ismétlődő tetőkben a keleti ciklikus gondolkodás ölt formát. Organikus építészetünk egyik korai, igen szép példája ez a hegyi menedékház.

A keleti elköteleződés látványos példája a budapesti Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet és Internátus 1928-ban elkészült épülete. Különösen a kollégiumi tömb egyértelmű indiai stílust mutat. A keleti irányultságot az épület középrizalitját koronázó sgraffito falfestmény is kifejezi, amely a nő történelmi szerepét Réka – Attila hun király asszonya –, valamint Minücsér, Feridun turáni fejedelem felesége személyében jeleníti meg. A Baár-Madas formavilágában tisztán mutatkozik az erős indiai orientáció, amely a szkítahun örökség lenyomata, és kifejezi a magyar kultúra ősiségét, keleti voltát, egyediségét és egyedülállóságát.

Medgyaszay Nemzeti Pantheon-terveit 1909-ben kiállították Londonban. Innét később Indiába kerültek, ahol nagy sikert arattak. Medgyaszayt felkérték a bombayi (ma Mumbai) történeti múzeum megtervezésére. Az épületterv metszetén – az előcsarnok falán – feltűnik a Nemzeti Pantheon sziluettje.

1930-ban a Magyar–Indiai Társaság Zajti Ferenc mellett társelnökévé választotta Medgyaszayt. 1931–1932-ben Indiába utazott, ahol tanulmányozta az ottani művésziskolák képzési módszereit, kutatásokba kezdett, és számos utazást tett. Meglátogatta az ajantai sziklatemplom-együttest, és eljutott Dardzsilingbe, Kőrösi Csoma Sándor sírjához is.¹¹ Indiából hazatérve Medgyaszay egyetemes szinten fogalmazta meg az építőművészet fejlődésére vonatkozó nézeteit. Az építőmű- vészet fejlődésének útja című írásában kísérletet tett a nyugati, folytonos fejlődést feltételező és a keleti, ciklikus fejlődést feltételező szemlélet egyesítésére, s ezáltal a keleti és a nyugati gondolkodás szintézisére. Végkövetkeztetése Oswald Spengler spirálelméletéhez hasonlítható: „…ha meggondoljuk, hogy a későbbi művelődési korokban a fejlődés ugyanolyan irányban visszatér, inkább a csavarvonallal jellemezhetnők.”¹²

1933-ban a kultuszminiszter felkérte Medgyaszayt a Hármashatár- hegyi Nemzeti Emlékcsarnok terveinek elkészítésére. Az együttes nagy teraszaival, egyre szűkölő-magasodó tömegeivel terasztemplomot idéz. A főbejárattól eltekintve az épület mind a négy égtáj felé egyező homlokzatú. Monumentális egyszerűsége nem építettséget, inkább egyetlen tömbből kifaragott karaktert mutat, amely Egyiptomban, a görögöknél és India építészetében figyelhető meg. Figyelemre méltó, hogy az alaprajzi kialakítás megfelel az évezredes írásokon alapuló Vasztu védikus építési tudománynak. „Az építőstílus abból az ősi és még mindig aktuális közép-ázsiai kultúrkörből való, amelybe a hunok és a honfoglaló magyaroknak művészete is tartozik” – írja Medgyaszay a műleírásban.

A mandala a Vasztuban az összes alaprajzi terv alapvető geometriai mátrixa, amely minden térre vonatkozik. Az élő, karmikus teret szimbolizálja, amely a földön az építészet által manifesztálódik. A centrális kompozíciók, különösen a kilencosztású tér gondolata a védikus építészetre vezethető vissza. Utolsó eszmei épületterve, a Magyarok bejövetele csarnok koncepciója, amely a Feszty-körkép elhelyezésére készült, a keleti– nyugati szintézis jegyében fogant. Az oktogon Medgyaszaynál a tökéletes forma szinonimája. A tető lebegtetése a keleti kereszténység, illetve az iszlám építészet hagyományából ered, később a nyugati kultúrkörben is meghonosodott.

Medgyaszay pályája vége felé egyre lényeglátóbb lett. A Bécsben tanult és a gyűjtőutak tapasztalata alapján kialakított elveihez mindvégig hű maradt, épületei jó és tartós elrendezését harmonikusan egyeztette a „művészi széppel”, a díszítéssel, példát adva arra, hogy a modern építészet és az ornamentika összeegyeztethető fogalmak. A szecesszióból kiinduló, a népművészet formavilágát mindinkább keleti formajegyekkel integráló építészete alapvetően pályája végéig nem változott meg. A 20. századi magyar építészettörténeten belül szinte egyedülálló abban, hogy jellemző stílusát a két háború közötti korszakban is megtartotta, expresszív irányban fejlesztette.

Az egyetemes építészethez való hozzájárulást Medgyaszay a magyar nemzeti építészet megteremtésében, a magyar építészet útját az európai funkcionalitás és szerkezeti progresszió, a saját hagyomány és keleti előzményeinek társításában látta.  

 

 

¹ Medgyaszay Benkó István néven született, Benkó Károly és Kolbenheyer Kornélia ikerfiai egyikeként. Kolbenheyer Kornélia édesanyja Medgyaszay Kornélia, édesapja Kolbenheyer Mór soproni evangélikus lelkész, aki Petőfivel és Arannyal levelezett, és lefordította a Toldit németre, hogy a soproni polgárság élvezhesse.Unokatestvére volt Görgei Artúrnak.

² Henri van de Velde kárpitosnak tanult, Jože Plečnik asztalos volt. Medgyaszay apja halála után beállt kőművesnek – ún. facsádoros volt –, hogy eltartsa a családját.

³ Medgyaszay személyesen ismerte az emléktervekpanteonok készítőit, akik tanárai voltak, dolgozott irodájukban, vagy családi kötelék fűzte össze velük.

⁴ Sigfried Giedion: Space, Time and Architecture, Harvard University Press, 1941.

⁵ Wagner Schule 1902-03 und 1903-04 Projekte Studien und Skizzen aus der Special Schule für Architekitur, Leipzig, 1905. jan.

⁶ Fülep Lajos: Európai művészet és magyar művészet. Kriterion, Bukarest, 1979.

⁷ Gottfried Semper: Der Stil in dentechnischen und tektonischen Künsten oder praktische Asthetik. Frankfurt am Main, 1860.

⁸ Medgyaszay apja Benkó Károly (1837–1893) építész, építőmester, szaktanár volt. 1870-ben Kolbenheyer Ferenccel Nyergesújfalun megalapította az első hazai cementgyárat, amit sajnos az osztrák konkurencia tönkretett.

⁹ Medgyaszay német nyelvű előadásának címe: Über die künstlerische lősung des Eisenbeton baues.

¹⁰ A császári és királyi 2. hadsereg hadikiállítása, Lemberg, 1916. A kiállítás anyagát Medgyaszay saját költségén Budapestre hozatta, 1918-ban a Margitszigeten Erdély hadsegélyezésére nyílt meg a tárlat.

¹¹ „Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar társadalom, az ősi indiai kultúra tárházában…” – mondta az Indiában nagyra becsült Kőrösi Csoma Sándor.

¹² Medgyaszay István: Az építőművészet fejlődésének útja (az ázsiai tanulmányútról), 1932.